Nagyon izgalmas történetet hoztam kezdésképpen, hiszen mint mások, én sem hittem volna, hogy azt a szakmát űzöm majd, amit kb 30 évesen találtam meg. Már kicsinek is mindig megkapjuk a kérdést, miszerint mik szeretnénk lenni felnőttként? Természetesen én is rengetegszer hallottam ezt, de honnan is tudhatnánk, hogy nagyjából 25 év múlva mi lesz velünk?
Én már az oviban imádtam rajzolni és minden szabad papírfecnit a torz alkotásaimmal díszítettem, de akkor még csak egy kedves hobbinak tűnt az, ami egy egész életen át elkísért. Az iskolában a rajz volt a kedvenc tárgyam, és vérig voltam sértve, ha valaki jobb volt nálam. Gimnáziumban is a rajz fakt volt a hetem fénypontja, így egyértelmű volt, hogy merre megyek tovább. Először a divattervezés fogott meg, ahol találkoztam a divatillusztrálással, és ez éveken át hű társam volt. Tehát végzettségemet tekintve divattervező volnék, de egy percet sem dolgoztam a szakmában, mert az illusztrálás sokkal jobban tetszett. Varrni mondjuk nagyon jól tudok, de csak mint kedves skill, annyira foglalkoztat. Később a grafika szak elkezdése bizonyult a következő lépésnek, aminek minden percét gyűlöltem, és sokáig az egészet kerültem messziről.
Dolgoztam baba ruhák varrásán, könyvelőirodában, egyéb kisebb projekteken, illusztráltam is nem keveset, de később történt valami, ami megváltoztatott mindent…
Miért a webdesign?
Kérdezheted te is és valahol én is, mert nem tudom a pontos választ. Van egy barátom, aki már egy ideje az IT szektorban van és tudtam már akkor is, hogy nagyon jól lehet keresni ebben a szférában, de az, hogy én ezen az úton elinduljak, kizárt volt egy ideig. Aztán ez indított el – ha még más nem is -, hogy otthonról dolgozhatok, és nem kell alkalmazkodnom senkihez, jóval jobb összegekért. Beiratkoztam egy pár képzésre, ahol megismerkedtem a CSS és HTML-lel, ezeket végig is pörgettem, ám a WPkurzus Szabadúszó webdesigner kurzusa adta a legtöbbet számomra, és azóta is lelkes tanulójuk vagyok egy másik képzésen. Amióta elkezdtem a tanulást, már nem a pénz lett a fő motivációm, hanem az, hogy a régen eltemetett kreatív és kíváncsi énem újra fel-felbukkant, és én ezt végtelenül imádtam. Mint mikor egy régi, kedves ismerősöddel ezer éve nem találkoztatok, és ugyan ott folytatjátok, ahol abbahagytátok.
Először örültem, ha egy nagyon basic honlapot összehoztam, később örültem, ha valami működött, ma viszont minden annyira automatikusan megy, hogy már csak a fantáziám szabhat határt. A weboldalak készítése azért annyira kedves nekem, mert a racionális énem találkozik a kreatív énemmel, és tapasztalataim szerint nagyon jól tudnak együtt muzsikálni. Talán ezért annyira könnyű velem, mert átlátom még azt is, amit te még talán nem, de a fejedben már megszületett.
Mit szeretek ebben a szakmában?
Felsorolni is lehetetlen mennyire sok részét szeretem a weboldalak készítésében, mert még azokat a lépéseket is élvezem, amikor azt sem tudom mit kell csinálni. Azért lehet ez, mert még a problémákból is rengeteget lehet tanulni, ezáltal pedig a következő oldal sokkal jobban fog menni. Ha mégis választanom kellene, akkor a design részét imádom a legjobban, mert a divattervezésnél és az illusztrálásnál is elképesztően jó élmény volt, hogy a fejemben megszületett kép valóságossá válik. Az embert csak elkapja a flow élmény, és órák munkája után ott van előtte a kész mű, ami Isten tudja honnan, de benne volt. Honnan jön ez a sok dolog, ez a sok izgalmas fantáziakép, ami később már nem is igazán fantáziakép?
Ennek az útnak a jelenlegi szakaszában már nem ezek a kérdések foglalkoztatnak, hanem az, hogy van-e még feljebb? Mi a következő képzés, aminek a tudását birtokolnom kell? Mitől lehetek még több? Na én ezt is szeretem benne, hogy mindig van feljebb.
Mik a terveim a szakmámmal?
Szerettem volna egy olyan pályát választani, ami hosszabb távú, mondhatni kötetlen időben és térben, és nem mellesleg biztos is. Nagyon érdekel minden, ami tervezés és kivitelezés, ezért a régen elfeledett kis grafikai érdeklődésemet leporoltam és elkezdtem vele kicsit komolyabban foglalkozni. Elkezdtem a kódolást is fejleszteni, hogy tényleg ne legyenek határok a weboldalaimnál. Szeretnék még sokkal mélyebbre ásni a WordPress és Elementor rejtelmeibe, és egy nap remélem, hogy pótolhatatlan szakembere leszek a közösségnek. Van rá még 60 évem, nem ráérek?:D
Dolgozzunk együtt és legyen egy izgalmas weboldalad!
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nincs bennem mélységes félelem és izgalom egy új ügyfél előtt, viszont nagyobb bennem a vágy, hogy megúgorjam a felállított lécet. Láthatod, hogy a weboldalam kicsit szokatlan és talán soknak is tűnhet, de nyugi, a te oldalad olyan lesz, amilyennek szeretnéd. Egyszerűen én is olyanná szerkesztettem, amilyet én szerettem volna, de ettől még egyik projektem sem volt egysíkú. Beleteszem azt a fűszert, amitől felismerem az én munkáimat, de ezt csak az látja, aki ismeri őket.
Te belevágnál ebbe az izgalmas közös munkába?:D Ha igen a válaszod, akkor keress nyugodtan, és dolgozzunk együtt a te projekteden!
Fanny
